Szigeti Miklós bogarai

(mindenki okuljon belőle, de nevek nélkül írom le a sértődések elkerülése érdekében)

	Így aztán szerezni kellett egy bogárhátat az új bogárhátúmra. Ezt egy másik nagyon ismert bogarastól szereztem egy karton HohesC-ért. Persze a donor bontása a mi dolgunk volt a mesteremmel.
	A kocsi eleje elég jó állapotú volt. Elég szomorúan nézett ki így magára hagyva. Itt még benne van a kormány, de azt később kimentettem, így az megmaradt. Az kulcstartóm a kulccsal itt már jó rozsdás volt.
A motor, ami állítólag nemrég (6 éve) volt generálozva, elég csúnyácskának tűnt. A fűtésdobok és a kipufogó ki volt egy kicsit rohadva.
	A képen jól látható, hogy az addig szinte kifogástalan padlólemez szépen felfogta az esővizet. Amikor ezt a tél beáltakor a jég látványán felbátorodva kifogásoltam, két csákányütéssel (a hegyesebbik végével) ügyesen megoldották. Ennek a megoldásnak a nyomait most is meg lehet nézni a hátsó ülés alatt.
A kocsiba nemcsak más bogarak épültek be. Néhány darabkája új elemekkel lett pótolva.
	Néhány alkatrész feleslegesen lett cserélve. Például az első üléseket odaadták másnak én meg kaptam két felújítottat. A két eredetihez hasonló ülés pótlása még hátra van. A mesterem büszkén mutatta, hogy milyen szép üléseket vett 30 rugóért. Csodálkozott, hogy én a saját, tök hibátlan, eredeti üléseimet miért szeretném visszakapni. A hátsó ülések megmaradtak, mert azt nem is vittem oda.
	Hosszú és kitartó munkával nagyjából összeállt a kaszni. Az alváz a motorral közben a szabad ég alatt amortizálódott.
A fényezőt a mesterem ajánlotta. Meg is egyezett vele 100 rugóban. De amikor a kocsi átkerült a festőhöz, új ár született. Én nagy arccal elmentem hozzá alkudozni, aminek a vége az lett, hogy 150000 Ft-ot kért a festő főnökasszony, amibe a felnik festése is belefért még. Ez később, amikor a homokolt felnikkel megjelentem, 5000Ft-tal még nőtt, mondván, hogy ezzel rengeteg a munka, elől-hátul festeni kell. Ráadásul kétszínűre. A festés sem lett elkapkodva. Ennyi idő alatt (3 hónap) jobb munkát is csinálhattak volna, de azért elég szép a festés.
	A lakatosmesterem ígéretet tett, hogy az általuk okozott festés hibákat garanciában kijavítja a fényező. Ez minden hibára igaz volt, amikért szóltam. Amit csak később vettem észre, az még most is olyan. Például a jobb ajtón felül valamit tettek az autómmal. Aztán lefestették ecsettel és még meg is fogdosták párszor, hogy megszáradt-e.
A kissé meghegesztett és korábban lefestett kábelköteget megjavítottam és lepucoltam. Ez került vissza az autóba, de a mesterek igényes fehér és piros kábellel megtoldották helyenként. A vadi új első szélvédőm eltörést nyert és ezt csak akkor vettem észre, amikor már hazavittem a bogit. Ráfogták a szélvédő gumira, hogy az volt rossz fajta. Pedig két fajtát is vettem. A kocsi farka kicsit rosszul lett odahegesztve. Ennek köszönhetően a sárhányók hátul kissé kiállnak és a motortér szigetelő gumija sem került a helyére, mert nem fért be. A mesterem azt mondta, hogy mivel úgy is ki lesz szedve a motor még, majd akkor berakja valaki. Önhatalmúlag lefestették ecsettel a motor burkoló lemezeit és feltették az új kipufogót tömítetlenül. A belső kárpit elsőre igen szépnek tűnt. Később a mester ragasztótúladagolásának köszönhetően helyes sárgás foltok keletkeztek rajta. A középső oszlopon a kárpit szélére egy igen csúf zárócsíkot vart fel a kárpitosmester. Igazán szólhattak volna, hogy szerezzek másikat. A kocsi összeszerelésekor sikerült kilyukasztani az oszlop fehér kárpitját. Ezt úgy követték el, hogy a hátsó ülés támláját az öv csavarjaihoz rögzítették. Az emiatt lejjebb került támla alá érthető módon nem akart bemenni az ülés alsó része. Addig erőltették, amíg a kárpit megsérült. Az ülés mögötti ütközők sem lettek betéve. Mire észrevettem, már ott is megsérült a kárpit. Az ütközőket egy ismert boltban tudtam rendelni. Szintén ott vettem a belső kapaszkodókat. A teljes fékrendszer cserélve lett, a dobokat felszabályozták. Ehhez képest eléggé üt a fék.
	Az végső átvételkor vettem észre, hogy az ajtók becsukáskor beleütköznek a kaszniba. Ezt másnapra kevés sikerrel, viszont annál több kárral félig-meddig megoldották. Azóta egy repedés van az ajtónyílás felett a kasznin és a bal oszlopon is jól látható benyomódások keletkeztek.
Az ablakok csak igen nehezen nyíltak. Kérésemre ezt is megcsinálták. Ennek eredménye az lett, hogy vehettem új ajtó kárpitot és végül más csinálta meg. Az elefánt fülek sem akartak kinyílni. Ezt egyszerűen egy kis szilikonzsírral akarták megcsinálni. Nem sikerült. A fordítva berakott zárakat kénytelen voltam később én helyre rakni. A következő ajtó javító mester az egyik ablakot letekerhetővé tette. Az elefántfület úgy csinálták meg, hogy nem lett jobb, viszont úgy begyűrték az alsó gumit, hogy azóta sem lehet nyitni-zárni az bal elefántfület, mert begyűri a gumiját. A kocsiba végre alsó kárpit is került.
Egy igen híres és kedvelt helyen lett a motortér rendbe rakva. Ez nagyjából 85 rugó volt. Belekerült a motortér hangszigetelő pakundeklije is. A szigetelő gumi igen nehezen ment be a kaszni és a motor közé, mivel centis eltérések voltak a gyári dolgokhoz képest. Az előmelegítő cső szép kék lett. Nem baj, majd én lefestem egyszer... Viszont szépek lettek a lemezek, a tárcsák és a dinamó.
	A motor alján egy burkolólemezt tartó öntvényfül letört, a törés teljesen friss volt. Még jó, hogy a másik csavar még tartja azt a lemezt. Ez a szerelés is hosszúra nyúlt, így a mester nem is emlékezett, hogy az előbb említett lemezt én vittem neki. Mindegy, kifizettem azt a néhány száz pénzt , amit az lemezeiért kért.
	A műszerfalon valaki lesmirglizte a kilóméteróra dísz krómkeretét. Egyszer még azt pótolnom kell. Az órától jobbra lévő díszcsík is eltűnt. Azt egy jó kis bogaras helyen pótoltam. A belső lámpa eltört a szereléskor, ezt már szereztem. A duda félkörét egy év után tudtam szerezni. Ez magától volt ócska, nem a mestereim rontották el.
Jelenleg egy szép Embden IV rádió van a kocsiban. A szélvédő alatti szellőző műanyagjai tönkre mentek, ezeket még nem tudtam pótolni. A Volkswagen már nem tart ilyet raktáron. Más se.
	Így néz ki most. Még nem mondom, hogy kész van, de már majdnem. Az új ütköző és kilincsek télen egy hét alatt kirohadtak. Ezeket néhány év múlva mindenképp cserélni kell. Az indexek és az első lámpák már évek óta dobozokban várták, hogy egyszer felhasználjam őket. Ezek érdekes módon rozsda nélkül átvészelték a telet. A régiek tudtak krómozni...
Szereztem hozzá két szép hátsó lámpabúrát és egy emblémát a motortér fedélre. A belső tükör a régi bogiból let átmentve. Felújítottam az ablaktörlő szerkezetet. Karokat viszont már csak felemás színűt lehet szerezni hozzá. Jelenleg két bontott kar van rajta szépen lefestve. A felniket sem volt könnyű pótolni. Látszólag közönséges bogárkerék. De közelebbről szemlélve látszik, hogy ezek elég ritka, régi fajta felnik. A homokolt felniknél vettem észre, hogy azok sajnos nem egyformák. A pótkerekem így is más lett.

	Az első évben minden nap lerohadtam vele, ennek ellenére töretlenül imádtam és minden támadással szemben megvédtem. Itt a kilóméteróra 00000 körül volt. (100000 vagy 400000?) Amióta a másik készül, kicsit elhanyagolom, de még most is őt nyúvasztom.
	Ez a kép 1999 januárjában készült. Az óráján 80000 Km. Látható, hogy a jó minőségű első lámpák fél tél alatt berozsdáltak. Már alig megy, de megy!
	A műszerfal és a motortér sem nagy durranás.
	A hangszigetelő kárpit félig ki lett szedve a motor mögül. Ez akkor lett kiszedve, amikor az nekidőlt a ventillátor levegőbeszívó nyílásának és igen meleg lett ettől a motor. Szerintem akkor reccsent meg szegény motorom. Előtte a kárpit mögül néhány szőnyegcsíkot beszívott a ventillátor, ami miatt a dinamó csapágyas lett. Tanulság: azért vannak kis lemezfülek a lemezen a motor mögött, hogy azzal rögzítsék a burkolatot.
99 végén eladtam szegényt... :-( de egy másik bogi lett belőle... :-)